2015. július 19., vasárnap

2. fejezet: Fura, idegen helyzetben

Érezted már ,azt hogy mennyi teher van a válladon, amit nem bírsz el, de elvárják, hogy magaddal hordozd? Hogy Te vagy az, akire mindenki számít, de azt se tudod mit tegyél, hogy mi lenne a helyes lépés? Nem tudod mit várnak tőled, de mégis azt akarják, hogy mozdítsd a hátsód és csinálj valamit? Nekem már sokszor volt ilyen érzésem, és be kell valljam, most sem volt másképp. Zayn azt akarta, hogy cselekedjek, hogy hozzam ki onnan, hiszen bízik bennem, de azt sem tudtam mit kéne cselekednem. Remélem Louis a segítségemre lesz majd a továbbiakban, és kitudjuk onnan hozni azt az ütődött majmot. Ilyen helyzetben még életemben nem voltam, ezért szinte fogalmam sem volt a dolgok alakulásáról.
Egy gyenge pillanatomban elsírtam magam, miközben Louist vártam. Én nem akartam ezt az egészet. Minél hamarabb hátra akartam hagyni mindent, és mindenkit. Vissza akartam menni a családomhoz, boldog felhőtlen életet éljek a családommal, mint az előtt tettük, hogy össze futottam Zayn-nel. Ő tehet róla! Az egész miatt ő a felelős!
Louissal pont ebben a parkban találkozunk. Azt mondta, hogy álcázva jön, és nekem is hoz valamit. Csak ne egy fura szemüveget aminek orra van, szemöldöke, és bajusza. Enyhén hülyén néznék ki.
Egy fekete autó kanyarodott be a park utcájába, majd parkolt le mögöttem.
  - Öhm... Te vagy Jenett Morris?- szólalt meg, minden bizonnyal Louis. Nem volt nehéz felismerni a hangját negyed órával ezelőttről. Némán bólintottam egyet, majd arrébb csúszva a padon helyet adtam neki. Levágódott mellém, majd a kezembe nyomott egy sapkát, napszemüveggel, és egy fekete pulcsival. A szemüveget nem tudtam mire vélni; este volt, nem sütött a nap, az emberek meg valószínűleg hülyének fognak nézni, hogy fekete lencsés szemüvegben járkálunk kora este. Ööö, oké. A pulcsira azonban nem tudtam semmit kitalálni, így értetlenül pislogtam felé.
- A pulcsit le kell váltanod, ha nem akarod, hogy felismerjenek a környéken. Minden bizonnyal feljegyezték maguknak, hogyan néztél ki, amikor láttak menekülni, ezért veszélyes lehet ugyanabban járkálni.- szólalt meg lazán, hátradőlve, kezét a támlára támasztva.
- Értem. Szóval most akkor mit csinálunk, és merre is megyünk?- tudakoltam kicsit finoman.
- Most hozzám, utána elmegyünk a fiúkhoz segítségért. De előtte muszáj ennünk valamit! Benne vagy egy McDonald's-ban?
- Rendben.- kuncogtam mosolyogva.- miért, ne? Én is éhes vagyok.- bólogattam izgatottan, mivel imádom a McDonald's-os kaját.
   Az álca bejött! Nem sokat járkáltunk, csak addig, amíg betévedtünk a gyorskajáldába, megvettük a kaját elvitelre, majd slisszoltunk ki a helységből. Pedig a rendőrök darabszám nyüzsögtek mindenfele, a villanyoszlopokon " Wanted" felirattal az én arcképem volt kicelluxozva. És mi mégsem buktunk le.
20 perc alatt, egy számomra ismeretlen környéken parkoltunk le. Louis kiszállt a volán mögül, majd megvárt a kapuban. A kíváncsiság hajtott, így kénytelen voltam felnézni a házra. Azonnal leesett az állam. Ez hihetetlen.

- Louis ez a te házad?- kérdeztem elképedve, lesokkolódva a bámulattól. Az ereimben megfagyott a vér, és szótlanul bandukoltam Louis után.
- Helyezd magad kényelembe.- szólalt meg, miután beengedett a házába. Én csak dermedten álltam a nappaliban, és néztem körül százszor. Végül zavartan lehuppantam az egyik fotelbe, és a McDonald's-os kaja után nyúlva elhelyezkedtem. 
- Nos, akkor, lássuk jól értem-e. Zayn-nel hazafele tartottatok, amikor lebuktatok, ugyanis valószínűleg, figyeltek titeket. Futottatok, de te gyorsabb voltál, és eltudtál rejtőzni, míg végignézted, hogyan verik bilincsbe. Majd mentve a bőröd elmenekültél a parkba, ahol a zsebedben megtaláltad a cetlit amin rajta van a nevem, számom, és Zayn utóirata.- sorolta fel az eseményeket, miközben a vacsoránkat majszoltuk. Louis kapott egy kis vörös, ketchup-os bajszot. Halkan felkuncogtam, amikor megláttam, és a kuncogásom elfojtott röhögésbe torkollott, ahogy furán nézett rám, amolyan "neked meg mi a fene bajod van?" nézéssel. 
- Mi az? Mit csináltam?- értetlenkedett.
- Semmi, semmi. Csak vicces volt, ahogy ketchup-os bajusszal olyan fura képet vágtál.- mosolyogtam. Mikor tudatosult benne, hogy mit mondtam, azonnal letörölte a bajszát. 
- Na, mindegy is. Menjünk a fiúkhoz, együtt jobb ötletek születnek.- ajánlotta, amikor felállt a kanapéról.
- Louis.-kezdtem, mire hümmögve felém fordult.- miért nem akkor rögtön mentünk a többiekhez? Miért ettük meg nálad a kaját?
- Mert, ha meglátják a zacskókat ráugramnak mint a hiénák, nekünk meg nem marad semmi éltető elemózsia.- kontrázott a szerinte megfelelő válasszal. Elnevettem magam, majd egy bólintással jeleztem, hogy "felőlem rendben van", majd őt követve újra felvettem az álcát, és így jutottunk át a közös házba. Amikor leállította a motort, felém fordulva elkezdett arról regélni, hogy ne ijedjek meg, ha a fiúk ilyenek, meg olyanok lesznek, mert náluk ez természetes. Addig oké, hogy nekik az, de nekem nem lenne, ha mondjuk alsógatyában táncolna el előttem valaki egy superman-es talárban, azt ordibálva, hogy "ne félj világ megmentelek!". Enyhén fura lenne. Azt mondtam enyhén? Bocsánat, nagyon! 
- Szasztok skacok!- kiáltotta el magát Louis, ahogy beléptünk az ajtón. Senki nem válaszolt, így a felfedezőútra induló Louis után kellett mennem. Az első, amit meglátogattunk, az a nappali volt. Tálalt süllyedt. Két srác a kanapén, valami animált filmet nézve. Az egyik barna, a másik szőke. Hm, vajon mikor volt utoljára barátom? 
Louis eléjük lépett, így eltakarva a tv-t, amiben éppen, valami zombi harapta ki a beleit egy embernek. Gusztusos mondhatom! Pfuj!
- Lou, nemá'! Nem látjuk a tv-t!- hajolgattak.
- Szerintetek érdekel az engem? Mit csináltatok egész nap? 
- Hát, tudod, csináltuk a dolgunkat.- mondta a szöszi, bár szerintem egyáltalán nem Louisra figyelt, mivel talált egy olyan pontot, ahol látja a filmet. 
- És ti mit értetek azon, hogy "csináltátok a dolgotok"?- kérdezett rá Louis fogyó türelemmel. Én inkább jobbnak láttam eltűnni onnan, mielőtt olyanba kezdenének bele, ami rám nem tartozik. Gyorsan felslisszoltam az emeletre, és körülnéztem. 7 ajtó fogadott az egész folyosón. Mind ugyanolyan volt, így találomra benyitottam az egyikbe. Kár volt. 
Résnyire nyitottam vissza az ajtót. Eléggé vicces látvány fogadott. Egy gesztenye barna, göndör hajú srác, a szoba tükre előtt táncolt és énekelt a hangosan szóló zenével együtt. Nem értem, miért nrm hallottam, hogy szinte dübörög a zene. Akkor talán nem nyitottam volna be, és nem röhögtem volna fel egy olyan mozdulatán, ami kiborítóan vicces volt. A göndörke hirtelen felém kapta a fejét, majd kínosan elmosolyodott, és mintha egy kis pírt is felfedeztem volna az arcán. A tarkóját vakargatva ment oda a hifi-hez és kapcsolta ki a zenét, majd felém fordult. 
- Amit láttál az előbb... egy szót se!
- Nyugi, nem akartam elmondani Louiséknak.- mosolyogtam rá.- egyébként a mosdót keresem, megtudod mondani melyik ajtó az?
- A folyosó végén a középső ajtó.- nézett rám féloldalasan mosolyogva. 
- Oké , Köszi. - néztem félre, majd indultam volna ki az ajtón, mikor még utánam szólt. 
- Mi a neved?- kérdezte.
- Jenett, de a barátaimnak csak Jen.- fordultam vissza magamra erőltetve egy hamiskás mosolyt, majd kilépve a szobából otthagytam.

 





Hali Bogyókák!
Ez lenne itt a 2.rész. Az írónőm, vagyis a társam, Réka igazán kitett magáért ennél a résznél (szerintem). Írjatok plíííz véleményt, hogy tudjuk jó-e ez így, vagy változtassunk valamin.
Puszikaaa, vagy mégsem: Caroline :D

4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó,SŐT fantasztikus😉😉😉

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok!

    Nagyon jó. Tetszik az alapsztori, nem sablonos, és szépen megvan fogalmazva.
    Furcsa Louist látni komoly szerepben. Kíváncsi vagyok, hogy Jen melyik fiúval fog összejönni. Meg mi lesz Zaynnel. Remélem sikerül kihozni őt a börtönből.
    Nevetek. Elképzeltem Harryt, és a mozdulatait.
    Várom a folytatást
    Mónika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Mónika!
      Köszönjük szépen, nagyon jól esnek a szavak. Louis az első pár részben a komoly felnőtt férfi szerepet kapja:D
      A 3. Rész hamarosan jon:Caroline <3

      Törlés