2015. szeptember 6., vasárnap

4. fejezet: Segítek

- Ott vannak! Ők voltak!- mutatott ránk az a kasszás nő, amelyikhez Niall győztesen becsúszott. A nő a sor végén állt, jobb és bal oldalán 2 hústoronnyal, és ránk mutatott. Fuldokolva a röhögéstől néztünk fel, mikor meghallottuk, hogy "Ott vannak! Ők voltak!".
   A két biztonságis kimért léptekkel közelítettek meg minket, miközben kifejezéstelen arccal méregettek. Egy pillanatra mintha megrémültem volna, de egy szempillantás alatt elszállt ez az érzés, majd észhez kaptunk, és egyszerre pattantunk fel, miközben majdnem dobtunk egy hátast. Niall megragadta a kezem, és vigyorogva kezdett el rohanni, miközben húzott maga után. Vihogva rohantunk át az emberek között, volt akit félre löktünk, de az meg is mondta a magáét. Nem foglalkoztunk vele, csak rohantunk a biztonságisok elől. Bekanyarodtunk jobbra az egyik sorba, és ott futottunk tovább, egyenesen a zárt pénztár felé.
  - Niall én nem fogok tudni az felett átugrani!- kiáltottam előre mutatva a fehér elzáró fele, amely azt jelentette, hogy az a kassza bezárt.
  - De igen! Menni fog, Jen!- nézett hátra válla felett.- szólok, mikor ugorj! Figyelj, számolok 3-tól visszafele!
Bólintottam, de nem voltam biztos magamban. Mi van, ha beakad a lábam, és pofára esek? 
- Figyelj! Három... kettő... egy, ugorj!- és ugrottam.
   Segített valamennyit az is, hogy Niall egy kicsit megrántotta a kezem, hogy kapjak egy kis lendületet előre, így könnyen átjutottam rajta. Ahogy földet értem, egy pillanatig elveszettem egyensúlyom, de Niall a karomnál fogva megtartott, és rám mosolygott, megvillantva fehér fogsorát. Viszonoztam a mosolyt, és ezúttal én ragadtam meg karját, és futva húztam magam után, mivel láttam, hogy az őröknek nem kell sok, és beérnek.
- Huligánok! Ki vagytok tiltva!- kiabálta az egyik őr, mielőtt kifutottunk az önműködő ajtón.
   Niall-el szinte beugrottunk a kocsijába, és elhajtottunk a parkolóból.
Az ablakon néztem kifele, és a mellettünk elsuhanó házakat figyeltem. Már alkonyodott, mikor leálltunk a Starbucks előtt. Éppen ebben a pillanatban kapcsolták fel a világítást, és a magasan felhelyezett lámpák kezdték bevilágítani az utcát erős fényeikkel. Némelyik itt-ott pislogott, mikor becsuktam a kocsiajtót magam mögött, és beindultam Niall-al az oldalamon a kávézóba, mely egy kissé ijesztő hatást gyakorolt rám.
   - Leülünk?- kérdezte Niall, mikor ellépett a pulttól a kifizetett italokkal. Bólintottam egyet, és észre vettem egy boxot, a kávézó hátuljában; - Menjünk oda.- mutattam a kiszemelt ülőhelyre. Niall bólintott egyet, majd elindult, én meg a sarkában lépkedtem, miközben próbáltam az embereknél nem feltűnő hatást kelteni, hogy bárki is riassza a rendőrséget. Ezt inkább elkerülném, és nem kérnék belőle.
   - Minden rendben, Jen?- kérdezte Niall, miután egy ideje engem figyelt, de én csak a kávés poharamat tudtam szuggerálni. Kis fázis késéssel hümmögtem egyet, jelezve, hogy nem figyeltem, majd felemeltem fejemet, hogy bele tudjak nézni szemébe.
   - Azt kérdeztem; minden rendben?- ismételte meg.
- Ja, igen, persze. Minden a legnagyobb rendben.- erőltettem mosolyt arcomra; az igazi okot nem akartam elmondani. Niall persze nem vette be, és gyanakvón kezdett méregetni.
   - Nem hiszek neked. Mi a baj?
Sóhajtottam egyet.
- Nincs semmi gond, csak fáradt vagyok.
- Még mindig nem hiszem el.
- Miért?
- Mert látom rajtad.
   - Na jó...- adtam meg magam- Hiányzik a családom, a bátyám, a hugaim, anya, apa, mindenki! A szabad élet, találkozgatni a barátokkal, egyedül sétálni egyet egy szép napon Londonban... világot szeretnék látni!- halkult el a hangom.- bár sose találkoztam volna Zayn-nel! Az egész az Ő hibája!- indult meg egy könnycsepp szememből, melyet ezer másik követett. Niall nyakába zúdítottam mindent, szinte túl hamar. Lelkemben azonnal üresség támadt, ahogy visszagondoltam az együtt töltött családi estékre, programokra, képekre, hülyeségekre. Összeszorult a szívem, ahogy Niall sajnálkozón a szemembe nézett. Asztalon lévő kezemre helyezte az övét, amit pár pillanat múlva megfogott, majd hüvelykujját nyugtatóan simította végig kézfejemen. - miért kellett elhagynom a családom?- suttogtam magam elé, lehajtott fejjel.
   - Szeretnéd, hogy elmagyarázzam?- kérdezte lágy hangon. Bólintottam.
- Akikkel egyszer összetalálkozunk, megismerkedünk...- kezdte el mesélni, és én megértettem. Minden szavát.
   A lényege annyi, hogy akikkel egyszer megismerkednek, muszáj bevenniük, mert, ha nem veszik be, feljelentheti egy valaki Őket, a zsaruk megkeresik őket, szétrobbantják a társaságot, és Őket meg börtönbe juttatják. Eleinte nem volt ilyen szabály, de amióta a főnök ember hiányra panaszkodik, mert olyan béna személyeket vett be a bizniszbe, akik hamar lebuknak, mert nem tudnak vigyázni, bevezette ezt. Akit bevesznek, az soha többé nem állhat kapcsolatba a régi barátaival, családtagjaival, rokonaival, hiszen a főnök szerint új családot, barátokat kap. Az az ezt a bandát; Zayn-t, Harry-t, Niall-t, Liam-et, és Louis-t. Eddig Niall szerint én vagyok az egyetlen, akit bevettek újnak, és a szabály is talán akkor léphetett életbe, mielőtt Zayn-nel megismerkedtem.
   - De ez kegyetlenség! Zsarnokság!- szólaltam fel- Még csak nem is köszönhettem el Tőlük, vagy még megmagyarázni sem tudtam.- halkult el a hangom.
- Találkoztál velük ez alatt a 2 év alatt? Úgy értem, Te láttad Őket, de Ők nem láttak téged?- kérdezte Niall.
- A második variáció.
- Sajnálom.- nézett a szemembe őszinte együttérzéssel.- Biztosan nagyon szeretnél már velük találkozni.
- Mindennél jobban. Annyiszor próbáltam már megszökni Zayn-től, de mindig rajtakapott, vagy megtalált.- néztem magam elé szomorúan, és egy újabb könnycsepp gördült le arcomon. Niall odanyúlt, és letörölte arcomról megtörtségem jelét, majd óvatosan állam alá nyúlt, és felemelte fejemet, hogy a szemembe tudjon nézni.
   - Segítek.
Szemeim azonnal elkerekedtek.
- Miben?- kérdeztem.
- Eljutni a családodhoz. Hogy újra láthasd Őket.- mosolyodott el.
Te jó ég! Te jó ég! Segít eljutni anyáékhoz? Újra láthatom Őket? Te. Jó. Ég.
   - Istenem Niall! Annyira köszönöm Neked!- borultam a nyakába megkerülve az asztalt. Ő körém fonta karjait, és szorosan magához húzott.
- Nagyon szívesen teszem.- suttogta a fülembe, miközben a hátam simogatta, amibe beleborzongtam.- gyere menjünk el egy közértbe, és vegyük meg ami kell. A Tesco-ból úgy is ki vagyunk tiltva egy életre.- nevetett. Mosolyogva bólintottam. Már is jobb kedvem lett.
   Mosolyogva léptünk ki a Starbucks ajtaján, és indultunk el Niall kocsija felé. Az autóba beülve nem kapcsoltuk be a fűtést; a közért úgy is itt volt nem messze.
  - Akkor mit kell majd venni?- kérdeztem Niall-t, ahogy kiszálltunk az autóból. Niall bezárta, és elindultunk a bejárat fele.
- Hm... kell egy..- folytatni nem tudta ugyan is, hátulról egy húsos kar hirtelen Niall vállán termett, és hátra rántotta.
 - Adjátok oda amitek van! Most! Különben a következő néhány percetek lesz nyomorult életetek utolsó megélt pillanatai!- szólalt meg a hátunk mögül egy erélyes, mély férfihang.
   Mindketten megfordultunk, és kb. úgy nézhettünk ki, mint két idióta, olyan rémült, eltorzult fejet vágtunk. A húsos karú pacák, egy jól megtermett férfi volt, erős arcszőrzettel, míg a másik két ember, akik a pacák mögött álltak, olyanok voltak mint két kis pálcika emberke. Csont és bőr, amivel ezt a kettőt jellemezni lehetett. Gondoltam egy kicsit felhúzom az agyukat, bár tudtam, ha valóban van náluk kés, vagy pisztoly, nem ússzuk meg élve. Ebből nagy botrány lesz.
  - Hé, fiúk! Ti ott ketten!- mutattam a két pálcikára, mire azok magukra mutattak, mintha azt kérdeznék, "Mi?".
- Igen, Ti! Gondolkodtatok már a zsíros ételeken? Na és a szalonnán? Ahogy elnézem rátok férne egy pár kiló.- egymásra néztek, majd vissza rám.- vagy már próbáltátok? Ó, bocs nem tudtam.
   - Mit csinálsz?- bökött oldalba Niall. Én csak leintettem, hogy, " Nyugi, tudom mit csinálok." és folytattam a krapekok felcukkolását.
- Jaj ugyan már.- mutattam a nagy darab emberre.- úgy nézel ki, mint Bob bácsikám, aki állandóan a fotelben ül, és a sörét iszogatja a tv előtt. Az ember nem is nézné ki belőled, hogy egy utcai bűnöző vagy. Menj inkább cowboy-nak a rojtos dzsekidben, az talán hitelesebb lenne.- fejeztem be, és a reakciójukat vártam.
   Elsőre: semmi. Másodjára: semmi. Harmadjára: ne leesett a tantusz, és elég érdekes arckifejezésükből azt lehetett elmondani, hogy vagy felhergeltem Őket, vagy pedig savanyú citromba haraptak, és az utó-utó-utó-utó... szóval az utó-utó ízét érzik a szájukban. Bár ahogy az egyik lassan elővette a kést a zsebéből, inkább arra tippelnék, hogy az első lehetőség a nyerő.
   - Na most végetek!- kiáltotta a nagydarab pacák.
- Fuss, ha kedves az életed!- sikkantottam el magam, és megragadtam Niall karját, majd rohanni kezdtünk.
Rohantunk az életünkért. Bár egy ép eszű ember ezt a cselekedetemet meg sem értené, nekem már annyiból megérte, hogy a fejüket láttam, ami olyan szórakoztató volt, hogy szinte belül majdnem szétrobbantam a nevetéstől, kívül viszont muszáj volt tartanom magam.
   Szóval rohantunk az életünkért, két pálcika emberrel, és egy sertéssel a nyomunkban. Igen, megérte. Számomra így sokkal szórakoztatóbb. Bár, ahogy Niall fejét elnéztem, neki inkább volt ez az egész durva, félelmetes, mint szórakoztató, vicces. De hát, Istenem. Különböző emberek, különböző gondolkodások. Magamban megígértem, hogy nem esik semmi baja, de hangosan már nem mondtam ki. Először tudni akartam, hogy valóban nem lesz-e semmi baj. Nem szeretek olyanokat hangosan ígérgetni, amik nem biztos, hogy valóban teljesülnek.


Hi Everyone!
Mindenkinek elkezdődött, a minden év szeptember elsején kezdődő rémálma; a suli. 
Újabb résszel érkeztünk hozzátok, és most már megpróbáljuk tartani a hetente érkező 1 részt, ami remélem menni fog a sok iskolai pörgés mellett, de megpróbáljuk. Ígérjük. Csúszások persze lesznek, de ezeket is megpróbáljuk behozni. 
Minden nyolcadikos, és nem nyolcadikos diáknak sok kitartást kívánunk! :)
Puszi: FlowerGirlxx

Helloka♡

Itt lenne a.. hányadik resz is? Ja igen azt hiszem 4. ha nem bocsi, nehéz tartani a fonalat. 
Ohm, mit tudnék meg mondani, szerintem bőven lesznek kesesek, mivel ebben az évben lesz felvételi vagy mi a fene... és ugye most így majd sokat kell  tanulni meg stb. 
Ha van kedvetek, idotok írni kommentet akkor annak orulnenk:Caroline xx

2 megjegyzés:

  1. Csoki! 😃 visszatertem 😘 tehaaat... nagyon jo resz lett, mint mindig 😘 itt abbahagyni!!! Siesseteeeek:)) nektek is kitartast a suliban, sok sikert a felvetelihez v mit tudom en... 😀😀
    Pusziii: XxX Klau 💗💋

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Klau! ♡
      Nagyon szépen köszönjük.😚
      Ne legy türelmetlen mindent a maga idejeben:D
      Caroline xx

      Törlés